MI TÖRTÉNT GARABANDALBAN-7

    Július 4-én a templomban mondták a rózsafüzért. Tizenkét pap volt a fõoltárnál, a nép pedig zsúfolásig megtöltötte a templomot. Az elsõ hívást a rózsafüzér közben kapták meg, a másodikat pedig annak végén. Erre a négy lány futni kezdett a jelenés helye felé, oly gyorsan, hogy a nép nem tudta követni õket. Õk mégsem izzadtak bele, pedig az emberek ugyancsak verejtékeztek. Conchita megjegyzi: Csodálkoztak ezen, pedig (nincs mit, mert) a Boldogságos Szûz vitt minket.

    A Szûzanya megint mosolygott, s mindjárt megkérdezte õket:

    Ismeritek-e az angyalnál levõ táblajelentését?
    Nem, nem ismerjük — válaszoltak együtt.
    Egy üzenet volt rajta, amit most adok nektek, hogy október 18-án nyilvánosságra hozzátok. Az üzenet:
    Sok áldozatot kell hoznunk, sokat kell vezekelnûnk, és gyakran meg kell látogatnunk az Oltáriszentséget.
    De mindenekelõtt jóknak kell lennünk.
    Ha nem, büntetés ér minket.
    A kehely már telik, és ha nem változunk meg, nagyon nagy büntetésben lesz részünk.

    Utána a Szûzanya azonnal elhagyta õket, de megígérte nekik, hogy másnap majd megmagyarázza az üzenet értelmét.

    Késõbb ezt az üzenetet Conchita leírta és mind a négy leány aláírta.

    A harmadik hívással kapcsolatban július 27-én Conchita megjegyezte: A harmadik hívás magával ragad minket anélkül, hogy tudnánk, hogyan... Ez némileg hasonlít az elragadtatás közben való menetelésükhöz, amirõl késõbb lesz szó.

    Október 18-án nagyon esett az esõ, s azért a püspöki bizottság tagjai azt ajánlották, hogy ne a Szûzanya által kívánt idõben, este fél tizenegykor, hanem elóbb hirdessék ki az üzenetet a fenyõknél. A Szûzanya rendelkezése szerint elõször a plébános olvasta fel azt, utána pedig a négy lány együtt, majd pedig egy férfi, mert az elõzõ felolvasásokat sokan nem hallották tisztán.

FOTO. A kilenc fából álló fenyõcsoport

    A fenyõktõl lefelé jõvet, a szokott helyen megint megjelent a Szûzanya a lányoknak.

    Az egyházmegyei bizottságot az egyházmegye apostoli helynöke, Fernandez Doroteo bízta meg még a nyár folyamán a jelenések kivizsgálásával, s munkájukat több püspök alatt végezték. A jelenések idején nem volt püspöke az egyház-megyének, s utána is nagyon gyakran váltották egymást a püspökök.

    A Szûzanya eredetileg elõször a templom ajtajánál kivánta az üzenet felolvasását, a bizottság azonban tiltakozott ez ellen, s a lányok szó nélkül engedelmeskedtek. A papokat mindig nagy tiszteletben tartották, s el sem tudták képzelni, hogy valamelyikük bûnt követhet el. Ez a felfogásuk fõleg a második üzenettel kapcsolatban lesz fontos bizonyíték annak eredete mellett.

    Még az üzenet kihirdetése elõtt, július végén, a bizottság próbára akarta tenni a lányokat azzal, hogy Conchitát Santander-ben hallgatták ki. Azt mondták, õ befolyásolja a többit. Conchita anyja ebbe csak úgy egyezett bele, ha a Szûzanya kívánja ezt. Azért Conchita egy jelenés közben megkérdezte a Szûzanyát, elmehet-e Santander-be. Mivel õ nem tiltotta meg, elment. Ott alaposan megvizsgálták és kikérdezték. Hosszú haját is levágatták. Mindennap elvitték a tengerpartra is.

    Az elsõ napon a Szûzanya megjelent Conchitának Santander-ben, s ugyanakkor a többi lánynak Garabandalban. A többi napokon azonban nenn jelent meg neki. Nyolc nap múlva Conchita kijelentette, hogy vissza akar menni Garabandalba, ahol a Szûzanya továbbra is megjelent mindennap a többi lánynak. Conchita nem látott semmi rosszat abban, hogy naponta elment a tengerpartra, s nem gondolja, hogy emiatt nem jelent meg neki a Szûzanya.

    Mikor Conchita Garabandal felé közeledett, többen eléje jöttek, mert Lolinak és Jacintának a Szûzanya megmondta egy jelenés kozben, hogy Conchita már felfelé jön az úton.

Tartalom

Oldalak: