MI TÖRTÉNT GARABANDALBAN-18
A jelenéseken kívül a lányok idõnként bensejükben is hallottak egy hangot, amelyre válaszolni is tudtak. Így beszélgettek az Úr Jézussal, vagy a Szûzanyával. 1964 december 8-án így közölte a Szûzanya Conchitával, hogy 1965 június 18-án az angyal megjelenik neki. (Ez a nap az angyal elsõ jelenésének negyedik évfordulója.)
1965 január 1-én a Szûzanya megjelent a fenyõfáknál Conchitának és közölte vele, hogy június 18-án az angyal egy újabb üzenetet fog adni neki. Erre az üzenetre, amely az utolsó is lesz egyúttal, azért van szükség, mert az elsõ üzenetre nem hallgattak az emberek.
Mivel a Szûzanya több mint félévvel az üzenet elõtt értesítette Conchitát, aki tudatta ezt másokkal, az üzenet napján sok ember gyûlt össze Garabandalban. Száznegyven külföldi és ötven spanyol autót számoltak meg. A spanyol és az olasz távolbalátó kiküldöttje is ott volt, hogy filmet készítsen az eseményrõl.
Conchita este tíz után közölte az emberekkel, hogy a látomás a fenyõk felé vezetõ úton fog történni, ahol négy évvel ezelõtt is megjelent az angyal. Ide siettek az emberek, s kisvártatva Conchita is utánuk indult. Az út utolsó szakaszát már futva tette meg, s amint megérkezett, azonnal elragadtatásba esett, ami húsz percen át tartott. Közben erõs reflektorokkal világították meg, de a fény nem bántotta szemét. Elragadtatás közben a nála levõ feszületet az angyal ruhájának szegélyéhez érintette, majd megcsókoltatta egy mellette levõ pappal, akinek üzenetet hozott az angyal a Szûzanyától.
Amint végetért az elragadtatás, Conchita védekezve eltakarta szemét, mert bántotta az erõs fény. Kijelentette, hogy az üzenetet le kell írnia, és másnap fogja közölni az emberekkel.
Másnap reggel misére ment, s utána, késõ délelõtt az üzenetet egy pappal felolvastatta spanyolul, franciául és olaszul, egy másik pap pedig angolul olvasta fel, majd a különféle nyelveken lediktálták ajelenlevõknek.
Késõbb kiderült, hogy az éjszaka folyamán Conchita három példányban írta le az üzenetet, s a harmadik szövegben egy mondatot lerövidített. Itt az elsõ két példány teljes szövegét közöljük, zárójelbe téve azokat a szavakat, amelyeket Conchita kihagyott a harmadik szövegben.
Mivel (1961) október 18-i üzenetemet nem
teljesíették és nem ismertették meg a vílággal, tudtotokra adom, hogy ez az
utolsó.
| Azelõtt
telítõdött a kehely. Most túlcsordul. (Sok bíboros, sok pûspök és ) sok pap a pusztulás útján van és sok lelket visznek magukkal. Az Oltáriszentségnek mind kevesebb és kevesebb jelen-tõséget tulajdonítanak. Törekednetek kell, hogy elfordítsátok magatokról Isten haragját. Ha õszintén bocsánatát kéritek, megbocsát nektek. Én, Anyátok, Szent Mihály fõangyalon keresztül kérlek titeket, javuljatok meg. Most az utolsó figyelmeztetéseket kapjátok. Nagyon szeretlek mindnyájatokat, és nem akarom kárho-zatotokat. Imádkozzatok hozzánk õszintén és teljesítjük kívánság-tokat. Több áldozatot kell hoznotok. Gondoljatok Jézus szen-vedésére. |
Mikor az éjjel folyamán megkérdezte egy pap, Andréu Marcel, S.J. Conchitát, hogy miért rövidítette le a harmadik szöveget, õ azt felelte, hogy a bíborosok és püspökök is papok.
Az utolsó jelenéskor, 1965 november 13-án a Szûzanya ezt mondta Conchitának:
Tudod, Conchita, miért nem jöttem magam június 18-án
közölni az ûzenetet a világgal? Azért, mert fájt nekem, hogy magam adjam át azt
neked. De át kellett azt adnom nektek a ti javatokra, és ha hallgattok rá, Isten
dicsõségére. Nagyon szeretlek titeket és kívánom üdvösségteket és egyesülésteket
az Atyával, Fiúval és a Szentlélekkel itt a mennyben.
Oldalak:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |