MI TÖRTÉNT GARABANDALBAN-13

A lányok búcsúcsókra emelik fel egymást a jelenés végén.

    Már említettük, hogy elragadtatás közben a lányok érzéketlenné váltak a külvilág iránt. Ez jellegzetes az elragadtatás állapotára. Lourdes-ban is tapasztalták, hogy Bernadette kezét nem égette meg az alatta tartott gyertya lángja. Garabandalban némelyik jelenést a távolbalátó számára lefilmezték és ehhez erõs reflektorokat használtak. A lányok szemét nem bántotta a fény, míg elragadtatásban voltak, amint azonban megszûnt az elragadtatás, védõen szemük elé tették kezüket. Az érzéketlenség velejár a hipnotikus állapottal is, itt azonban senki sem hipnotizálta meg a lányokat. Conchitát a Santander-i vizsgálat alkalmával egy orvos megpróbálta meghipnotizálni, s megparancsolta Conchitának, hogy nézzen az orvos orrára. Erre õ elnevette magát, az orvos pedig felhagyott a további kísérletezgetéssel.

    A jelenések végén néha a lányok felemelték egymást, hogy csókkal búcsúzhassanak el a felettük lebegõ Szûzanyától. Pehelykönnyûnek látszottak, de amikor a jelenlevõk közül próbálta valaki felemelni õket, ólomsúlyúvá váltak. Ez is gyakran elõfordul elragadtatás közben, de ezt az ördög is tudja utánozni a megszállottakkal, s ördögûzés közben is tapasztaltak hasonló jelenségeket. Garabandalban azonban csak egy alkalommal gyanús az ördög jelenléte. Egyszer a Szûzanya elõre fígyelmeztette a lányokat, hogy másnap, 1961 augusztus 17-én egy idegen hangot fognak hallani, de ne ijedjenek meg tõle.

    Augusztus 17-én megjelent nekik a Szûzanya néhány percig, mosolyogva, egy szót sem szólva. Hirtelenül sötétség vette körül a gyerekeket és egy hívó hangot hallottak. Mari Cruz válaszolt rá: Mondd meg nekünk, ki vagy. Ha nem, hazamegyünk. A hangot csak néhány pillanatig hallották, s eközben nem látták a Szûzanyát. Mikor a hang megszûnt, ismét világos lett, s megjelent a Szûzanya. Ne féljetek! — mondotta nekik. Beszélgetett velük egy kissé, s utána meg-csókolta õket egyenként. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a Szûzanya csókkal búcsúzott el a lányoktól.

    Elragadtatás közben a lányok gyakran oly gyorsan mentek a rossz, köves úton, hogy az emberek alig tudták követni õket. Máskor pedig hátrafelé mentek, közben mindig felfelé nézve, a Szûzanyára, s mégsem botlottak bele a kövekbe.

    A kezdetben néha a lányok tettették az elragadtatást, miután megkapták a második hívást, mert attól féltek, hogy egyébként nem engedik meg szüleik, hogy este a sötétben kint maradhassanak. Olyankor történt ez, amikor este a temp-lomban közösen mondta a falu népe a rózsafüzért, s eközben kapták a lányok a hívásokat. Ilyenkor felfelé tartott fejjel, mintha a Szûzanyát látnák már, meneteltek egymás mellett. Az emberek azonban hamar felfedezték a csalást, mert a lányok belebotlottak a kövekbe, sõt egymásba is, ami nem történt meg az igaz elragadtatás közben. Egy pap emiatt megszidta õket, s utána felhagytak az ilyen tettetéssel. Õk azzal védekeztek, hogy csak együtt akartak maradni, mert biztosan tudták, hogy jelenésben lesz részük, ami mindig valóban be is következett. Tehát nem tettették az egészet, csak az elejét."

    Mari Cruz néha szintén tettette az elragadtatást, amikor látta, hogy a többi lánynak megjelent a Szûzanya, neki azonban nem. Az egyik fénykép valószínûleg ilyen tettetést ábrázol, mert Mari Cruz más irányba néz, s arca is szomorú. Így akarta leplezni az emberek elõtt, hogy õ nem részesült a jelenésben, ami nagyon bántotta.

    Az igazi jelenés alatt a lányok arca is átszellemült, s rendkívül széppé vált. Ezt is meg lehet fígyelni néhány fényképen.

    Elragadtatás közben a lányok néha hátraestek, de egész lassan, s nagyon illedelmes állapotban feküdtek a földön. Néha látni lehetett, hogy valójában a föld fölött lebegnek. Egyszer a templomban estek igy egymásra, s a jelenlevõk szerint olyan szép látványt nyújtottak, mintha valami mûvészi szoborcsoportot alkottak volna.

    Néha jelenés közben a Szûzanya segítségével kis verseket állítottak össze, s kedves dallammal énekelték.

    Az egyik jelenés tíz óra hosszat tartott, este kilenctõl reggel hétig s a lányok bújócskát játszottak a Szûzanyával. Nem világos a naplóból, hogy a Szûzanya csak nézte õket, vagy hogy õ is résztvett-e a játékban. Egyszer megkérdezték a Szûz-anyától, hány éves. Tizennyolc — felelte. Egy németországi jelenésnél a gyerekek a Kis Jézussal játszottak bújócskát. Talán a gyermekded lelkületet tükrözik vissza ezek az ártatlan jelenetek.

Conchita és Mari Cruz elragadtatás közben

Tartalom

Oldalak: